A történet menete az, hogy ősszel a teraszra kikerül két levágott oldalú palack fekete napraforgómaggal megtöltve. Finnyás tollas vendégeink vannak ugyanis, mert a csíkos héjú magot nem eszik meg.
Legnagyobb számban cinkék táplálkoznak, de a szomszédos sövényben lakó verébcsapat is rendszeresen nálunk kosztol.
Amikor csapatosan megjelennek, sokszor eszembe jut a "Világ leggazdagabb verebe" c. mese - régi nagy kedvencem.
Off - érdekli még a mai gyerekeket az ilyen mese???
Visszatérve a téli folyamatos lakomához: fekete rigó is megjelent és előszeretettel csipegette a napraforgómagot. Az elegánsan felöltözött vendéget almával is kínáljuk a büfé másik pontján.
A második képen már önfeledten csücsül a magok között, egy cinke a kikotort magot próbálja elcsenni.
Természetesen egyéb nyalánksággal is szolgál apró tollas vendégeinek a Muskátli Büfé, a terasz előtt álló fára dióval töltött etetőt lógattunk. Hetente min. 25 dkg diót fogyaszt el a kompánia.
Ezt a fellógatott etetőt azért szeretjük, mert egyszerre több vendéget is kiszolgál, nem tudják kifürdeni a verebek, védett a széltől és hótól, esőtől.
A kiszolgáló személyzetet folyamatosan tölti a fogyó készleteket, panasz még a vendégektől nem érkezett.
A kerti csap alatti tálban ivóvíz áll rendelkezésre, melyet néhány vendég fürdőként is igénybe vesz.
Mindent a kedves vendégért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése