2012-05-24

Hárs és Proust

Ma valamiért nehezebben ébredtem, mint máskor. Ez természetesen nem ok arra, hogy bejegyzést írjak, viszont kutyasétáltatás alatt történt valami. Reggelente csend van még az utcán (3/4 6 magasságában legalábbis), a levegő is friss a tegnapi esőtől, az ember érzékei valahogy nyitottabbak.
Elsétáltunk a szomszéd ház hársfája alatt és olyan, de olyan finom illata volt, hogy az egyből elrepített gondolatban Ausztriába.

Sok-sok évvel ezelőtt kettesben kerékpártúrán voltunk Z-vel Ausztriában - hegyek, tavak birodalmában és ott volt egy olyan parti út - tán a Wörther See partján, mely telistele volt hársfával. Mennyei volt az illat - örökre beégett az alaplemezembe.
Arra is emlékszem, hogy akkor Ajtay Andor éneke zengett a fejemben: "vén budai hársfák békésen suttognak ...". Imádom a hangját! Hallgasd meg

Az a túra nagyon emlékezetes volt, június legelején mentünk, sátorban aludtunk és bizony volt olyan éjszaka, hogy fagyponttól nem sokkal volt melegebb; még a kempingtulajdonos próbált noszogatni bennünket, hogy nyugodtan aludjunk az "étkezőben", senki nem fogunk zavarni, de mi nem fogadtuk el, mentünk a sátorba. JÓ VOLT.

Visszatérve a címhez, madeleine helyett nekem ma a hársfa virágillata hozta elő az emlékeket.
Nosza szedtem gyorsan egy marék virágot és egy tisztára mosott üvegbe vágtam ollóval közvetlenül a szárukról, majd felöntöttem vízzel.



Egy próbát megér a bodza mintájára. Hátha materializálódnak az emlékek - pfff ez így bizarr lett. Eredményről - bármilyen is legyen - beszámolót hozok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése