Rántott süllő

Ha péntek, akkor hal; ha hal, akkor süllő vagy tonno - most süllő. Nem olajos, nem dobozos - friss.

Kértünk és némi anyagi ellenszolgáltatás után, kaptunk is gyönyörű süllőt. Kértem, hogy legyen filé - és lett! (Ezúton is köszönöm szépen!!!) Otthon még  a bőrét is lehúztam, így már teljesen "sima" hús volt; nem reklamáltak az aranyhalak sem a tóban.

A húst / halat, azaz a halhúst tenyérnyi darabokra vágtam, sóztam és meglocsoltam citromlével - így állt / ült két órát a hűtőben.

Közben uborkasalátát és petrezselymes burgonyát készítettem; Z behűtötte a pezsgőt.

Már majdnem az asztalnál ültünk, amikor a halat a szokásos módon paníroztam és frissen sütöttem; beesett még négy kis csirkecomb is a panírba, ha már ott lábatlankodtak ...

Papírtörlőn pihenik ki a forró zsírban való 100 m-es vegyes úszást.

Majonéz és citrom, a két hűséges jóbarát kísérte a rántott süllőt; az uborkasaláta a háttérből diszkréten figyelte pózolásukat.

Úgy tanultam, hogy hal után bort kell inni, mert különben azt hiszi (mármint a hal), hogy a kutya ette meg. 

Nálunk most gyöngyöző pezsgő került a poharakba.